"Esik eső,fúj a szél,
Szerelmünk még bennem él.
Fájni fog de vállalom
És csak nevetek halálomon.
Mert szeretlek és szenvedek,
Kellesz nekem értsd ezt meg.
Maradok még e világon,
Míg kinyílik a virágom.
Rózsaszálam,liliom,
Beléd fojtom bánatom.
Hazug világ,hazudik.
A katona itt elbukik.
Otthon sír a lány,
Némán játszik a zongorán.
Éneke most érted szól,
Bánatosan így dalol:
Hazug vagy te is,
Hazug itt mindenki.
De mond meg most nekem:
Ki az,ki nem álmodik?
Célja sincs,se vágyai,
Kő szíve már távoli,
Mosolyogva nézi kínomat.
Most már rájöttem ki vagy.
Sors vagy te,az életem,
Szenvedélyem két kezem.
Vigyél most el,elég volt már.
Már halványodik ott az oltár..."