"Koponyám gondokkal csurig töltve, ma egyedül hajtom a párnámra,

hazudok magamnak, lelkem üres nincs árva fénycsóva mi átjárna.
külsőm csillogás borítja, de mélyen sötét üresség marcangol,
valahogy folyton csak én és a magányom nézünk ki az ablakból."