" Az eső már épp hogy csak szemerkélt. Feküdtünk a sátorban, közben mellettünk a patak csordogált.
én csak bámultam magam elé, közben nemértettem miért csináltam. Bűntudat volt bennem, de egyszerre meghallottam a patak vigasztaló csobogó hangját, és szépen mély álmomba szenderített..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése