Jótanácsok végtelenje, és megértés mit nyújtok,
De hát mit vártok el tőlem, mikor egy álarc mögé bújtok.
Na mondjátok... Miből jöjjek rá, hogy értitek?
Ha a szívem mélyét tárom fel, ti két szóval megsértitek,
Egy gondolat hasít az égen, megvakít a fénye,
Ha csak én maradok a világommal, akkor is megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése