Ha kínok közepette szemem könnyeimtől ázik el,
csak emléked mi erőt ad, felsegít mikor állni kell,
én nem kérem, hogy megsirass, nem várom el, hogy szenvedj,
nem akarom azt látni, ahogy felednél de nem megy,
csak őrizz meg a szíved mélyén, látni fogsz még hidd el,
az emlék veled marad, csak zsebedbe rakva vidd el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése