alszik már a város, a szemüket lezárták,
csak ketten vagyunk ébren, csak ő meg én,
engem nem érdekel a sötét, minket nem zavar a fény.
A szempillánkra az álommanók, álomport hintenek,
már látom magam előtt, ahogy az égbe felrepítenek,
a fellegek felett, veled kézenfogva szállok,
nem ébredek fel sohasem, amig ilyen álmot látok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése