" A szemeimből indul, de a szívemből ered.
Az arcomon gördül, de lelkemre csepeg.
S enyhíti bánatom, felépül a maradt rom.
Mely szívem helyén áll, hol semmi nincs már.
Csak a csendes, üres tér, mely a testembe belefér.

Hisz nincsen mi megtöltse, mert már sajnos nem vagy te.."