"Virágos rét,kék ég.
Kis maci,pillangó,szivárvány.
Kis koromban hittem a mesékben,
De már tudom,hogy nem én vagyok a királylány.
Most hálát kéne adnom az égnek,
Hogy itt vagy velem,s szeretlek téged,
De úgy fáj,hogy mindig ott a zsákutca,
S onnan egyedül,mindig csak én menekülök futva.
Majd elbújok,csak nézem mi történik.
Szívem összetörve,ordítanék,toporzékolnék...
De nekem nem lehet.Nekem bírnom kell,amíg csak lehet."