" Ott álltunk néma csöndben, és csak bámultuk a tájat. A szél olyan filmszerűen fújta a hajam. Egy szó sem jött ki a torkomon. Nem tudtam neki elmondani, hogy mit érzek. Hogy mennyire fáj ez nekem. Nem ment. És ezzel ismét egy olyan pillanatot veszítettem el, amilyen többé már nem lesz. Egyedül maradtam milliónyi gondolattal, és érzéssel, amit már késő elmondanom neki..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése