"Rengetegszer felmerülnek bennem emlékek. Nem is képek, hanem csak érzések. Mélyre hatoló érzések, amiket valamikor régen már éreztem. Ilyenkor valahogy nem tudom hol a helyem, és mintha a végtelenségbe vesztem volna. Holott az emlékek által ismerjük fel az életünk régmúlt mozzanatait, érzéseit, azoknak a jelentősségével, és üzenetével együtt. Úgy hiszem rengeteg időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy múltbéli esemény minden érzésével együtt teljes egészében kibukjon az emberből, újra és újra átérezze. Ez tapasztalat.Ilyenkor elveszettnek érzem magam. Vissza akarom kapni azt, amit elveszítettem, és bár csak egy karnyújtásnyira van tőlem, lelkileg kilométerek vélasztanak el bennünket. Ilyenkor nem akarok meghalni. Érezni akarom azt amit, az összes szenvedéssel és örömmel együtt. Tudom, ez részemről önkínzás, mégis azt akarom, hogy itt legyen, és sose felejtsem el. Vannak dolgok, amiket megbántam. Ennek ellenére is emlékezni jó. Hiszen a múltból kiindulva lehet csak építeni a jövőt. A múlt mindenkinek... fontos. Talán nem ez a legmegfelelőbb szó ide, de mégis valamennyire igaz. Egyszer talán az idő múlásával magunk mögött hagyjuk majd őket."