"...senki sem mondta,hogy az élet egy ekkora nagy szívás.Mindenki csak azt mondta,hogy ha majd felnősz értékelni tudod a dolgaidat.De mit kéne értékelnem?A családom ami szanaszét hullik?Vagy barátaimat,akik nem igen léteznek,vagy ha mégis akkor az addig egyik barátomnak hitt személy mindig megbolygatja a barátaim felé a hitemet?Vagy értékeljem a macskám?De még ő is utál.Az életem a jelenlegi formájában csak annyit ér,mint az álmok.Semmi stabilitás nincs az örökös szenvedésemben és a maximalista megszállottságomban amivel megakarok felelni mindenkinek.Én már csak azt tudom,hogy se barát,se család nem kéne,ha lenne egy pasim.Arra meg persze várhatok,hogy te is viszont szeress.Csak egyszer csókolnál meg és én el tudnám az alapján dönteni,hogy az érzéseim feléd valóságosak e.És ezzel még koránt sincs vége a prédikációmnak..."