"Magány mindenek felett.De nem is úgy fizikailag,inkább a lelkemben.Nincs ilyenkor se barát,se család...semmim se.Mert ilyenkor a legjobb barát,aki akár a testvérem is eljelentéktelenedik.Nincs megértés,de még csak megnyugvás sem.Ilyenkor a legkisebb az emberi akarat,s utána a szeretet a gyöngébb.Nincs múlt,jelen se jövő.Csak a kimeríthetetlenül hosszú és fájdalmas perc,amint érzed,hogy a magány megfoszt minden számodra értékes pillanattól és lassan elmúlik a mosoly az arcodról,majd már csak azon kapod magad,hogy senki se szeret és nem érsz semmit se.Ezekben a pillanatokban valósul meg igazán a "hová tűnt a happy end" kérdés,valamint az "anyu hazudtál" kifejezés."