"Hihetetlennek tűnik,hogy tudtam benned valaha is bízni.Az öledben ültem,a mellkasodon aludtam,megfogtam a kezed,egyetlen és kionthatatlan csókom is a tied lett.De te ezek után is képes voltál úgy hátba szúrni,hogy ne csak fájjon,hanem ömöljön belőle a vér.Én meg,mint egy angyal...néztem rád értetlenül...hiszen én még kicsi vagyok.És most úgy szúr ott belül.Csak folyik körülöttem szerteszét a szívem,te pedig csak beletaposol és még csak el se köszönsz tőlem.Fájó,de szinte csak szép emlékek maradtak...volna,persze ha tisztességesen vállunk el.De most esküszöm az életedre-mivel,hogy az enyémet már kiontottad-,hogy ha még egyszer...egyetlen egyszer,akár csak rám nézel,hozzám szólsz,rám gondolsz,mellém bújsz...megöllek téged.De nem hátba szúrlak...csupán megcsókollak,s azzal az utolsó csókkal enyém lesz a lelked.Hát így szúrj hátba egy szomorú angyalt legközelebb."