Már számolom a napokat.Vagyis nem úgy,hanem inkább várom őket.De csak azokat,amelyiken újra látlak.És minden kedden úgy fekszek le:holnap szerda...újra látlak.Aztán így csütörtökön,majd szombaton is.És amikor meg csak egy buliba találkozunk ...én azt is úgy várom.Tudom,hogy ez csak egy álom.Egy álom amit kergetek.De vajon el tudom majd kapni?Csak reménykedek benne.De tudom,hogy neked bármikor elmondhatom,hogy szeretlek.Csak hát attól félek,akkor oda az álomvilágom.Amibe te is beletartozol,hisz nélküled nem is létezne.Tudom,hogy nehéz megértened,miért nem vallom be szemtől szembe az irántad érzett érzéseimet.De te nem az én szemszögemből nézed a dolgokat és nem tudod mennyi fájdalommal jár szeretni téged.