Ma már tudom..de hisz tegnap is tudtam:ami már nem múlik,nem megy el már onnan.Szívembe szálltál te erős,sasmadár.Pedig próbáltalak kivédeni,de minél inkább erőlködök,annál inkább tudsz rám hatni.Na mit szólsz most kislány?Mert hát te vagy ott a szívbe.Nem ez volt megírva abba a mesébe?Tudod,fel kell nőni egyszer,át kell lépni egy szürkébb világba.Mert amibe most te élsz az csupa tarka-barka.De ha már nem lesz ez...nem tudsz mit kezdeni.Csak szépen lassan bele kell törődni a sorsodba.Ez nem csak egy álom,néha inkább valóság.Kegyetlen és kopár,de hidd el:valahol még létezik az a gyönyörű,rég elveszett,varázslatos álomvilág.